A kínai újév (másnéven holdújév vagy tavaszünnep) a kínaiak legfontosabb ünnepe, Délkelet-Ázsiában is nagyon népszerű, köszönhetően a régóta itt élő kínai közösségeknek, sőt ma már nem csak a kínaiak ünneplik, hanem például Kambodzsában a helyiek körében is éves hagyománnyá vált.
Az ünnep több ezer évvel ezelőttről származik Kínából, egyfajta aratási ünnep volt. A gazdák a betakarítást követően ajándékokat, áldozatot mutattak be az őseiknek, remélve a következő évre a jó termést. Az ünnep ideje évente változott, hiszen akkoriban a naptár a mezőgazdaság megkönnyítésére szolgált, mikor kell vetni, mikor aratni. A Han dinasztia idején (i.e 202- i.sz 220) császári rendeletre bevezették a holdnaptár használatát, azóta a holdnaptár szerint ünneplik minden évben, ami január 21 és február 21 közé esik.
Az évezredek során az ünnep is átalakult, egyrészt ilyenkor gyűlik össze a család, megajándékozzák egymást (mint nálunk karácsonykor). Másrészt elbúcsúztatják az óévet és beinvitálják a újévi jószerencsét. Erre pedig már hetekkel korábban készülődnek, és az újévi szokásokat átszövik a helyi babonák és hiedelmek.
Az ünnep 15 napon át tart, a hagyomány szerint az óév utolsó holdhónapjának 24. napján már elkezdődnek az előkészületek, ekkor ugyanis a Konyha Isten elindul az égbe, hogy jelentést tegyen a család egész éves tevékenységéről a Jáde Császárnak, aki a következő év szerencséjéről dönt. Persze az emberek tisztában vannak vele, hogy egész évben nem feltétlenül sikerült tökéletesre az élet, de ezt nem szeretnék a Jáde Császár tudtára adni. Ezért édes, ragacsos süteményt sütnek, ami összeragasztja a Konyha Isten száját, hogy ne tudjon beszélni, de ha jelent is, akkor tuti az édesre emlékezzen.
A legfontosabb azonban az újév előtti takarítás, hogy a házat megtisztítsák az elmúlt év rossz hatásaitól. Több helyen még ki is festik a lakást, házat, ajtót-ablakokat. Sütnek, főznek, mosnak és takarítanak. Ráadásul ennek is megvan a módja, nem lehet ám csak akárhogyan söprögetni… a szemetet a szoba közepe felé kell húzni, majd onnan óvatosan kivinni, ha van rá mód, akkor a hátsó ajtón. Újév napjára csillog-villog a ház, és az összes söprűt és takarító eszközt el kell rakni, nehogy valaki újévkor söpörjön, ezzel elkergetve a szerencsét a háztól.
Szintén újév előtt kell fodrászhoz, borbélyhoz menni, így a kínai fodrászok kimondottan szeretik az újév ünnepét. Fontos, hogy újév napján minden tökéletes legyen, mert ez meghatározza a következő évet. Újév napján új ruhát vesznek fel (ha piros színű, akkor még szerencsésebb), és még a betegek is megpróbálnak felkelni, nehogy a következő évet ágyban töltsék.
Népszerű hagyomány újév előtt a “pénz égetés”. Persze nem igazi pénzt égetnek ilyenkor, az ugyanis kimondottan szerencsétlenséget hoz, hanem szellempénzt, másnéven pokolpénzt. A kínai – és több délkelet-ázsiai országban is népszerű – hiedelem szerint ugyanis, a pénz bizony boldogságot nyújt a túlvilágon. A pénzt elégetve, az elhunyt hozzátartozókhoz kerül. Minél gazdagabb az elhunyt rokon, annál több áldást és szerencsét küldd az élő családtagoknak. Sőt, ma már nem csak pénzeket égetnek, hanem papír formában mindent, ami a rokont boldoggá teheti a túlvilágon. Papírból készült autót, házat, útlevelet, ruhát, mobiltelefont…
Újév előestélye arra is szolgál, hogy elijesszék a rossz szellemeket, ilyenkor az ház minden ajtaját, ablakát kinyitják, hogy az óév távozni tudjon.
A legenda szerint volt egy félelmetes szörnyeteg, úgy hívták Nián. Télen, amikor nem volt mit ennie, megtámadta a falvakat, és amit talált, legyen az ember vagy állat, felfalt. A falusiak ezért minden télen rettegve várták a szörny érkezését. Egy szerzetes javaslatára azonban, elkészítették a saját védő szörnyetegüket: oroszlán jelmezt öltöttek, valamint dobokat és petárdákat ragadtak és piros lampionokat akasztottak az ajtók és ablakok elé. Amikor megjelent Nián, örökre elüldözték. Azóta is minden évben piros lampionokat akasztanak a bejáratok elé, dobokkal és oroszlántáncosokkal zavarják el a rossz szellemeket és petárdákat, tűzijátékokat gyújtanak. A piros szín a mai napig a szerencse és a bőség színé, ami nagyon fontos az újévi dekorációban.
Ha pedig az oroszlántáncnál tartunk, a kínai fesztiválok elmaradhatatlan kelléke a sárkány! A sárkányok ugyanis a kínai kultúrában a bölcsességet, hatalmat és gazdagságot szimbolizálják, szerencsehozó lények. Így természetesen a kínai újévi parádékon is láthatóak, és a hiedelem szerint, minél hosszabb a sárkány, annál nagyobb szerencsét hoz.
Sok helyen láthatóak az újévi feliratragasztások: hagyományosan hosszú papírra vagy szalagra, kínai ecsettel készülnek, kalligrafikus írással, mindig párban. Egy-egy mondatot írnak rájuk, amik jókívánságot, szerencsét, reményt fejeznek ki. Ezeket ragasztják fel a kapu vagy ajtó két oldalára. A “fu” vagyis a boldogság jelét pedig négyzet alakú papírra festik és az ajtókra, a falra, a kapu homlokzatára lógatják.
Újév napján csak pozitív jelentésű szavakat szabad használni, és nem szabad az óévet emlegetni, valamint nem tanácsos a 4-es szám használata, mert kínaiul kimondva hasonlít a halál szóhoz.
A család összegyűlik, nagy lakomát csapnak, tradicionális játékokat játszanak, mint a mahjong. Az ajándékok és ételek kapcsolódnak a szavak kiejtéséhez.
A narancs és mandarin, mert a kantoni nyelvjárásban a narancs szó úgy hangzik, mint az “arany” és az “édes”. A mandarin (gat) pedig hasonlít a “szerencse” szóhoz. Az ünnepi asztalra mindig kerül csirke (gai), mert a kiejtése szintén hasonlít a szerencse szóra. A tészta hosszú, vagyis a hosszú életet jelképezi, de a legkedveltebb étel a gombóc, mert egyrészt együtt készíti a család, másrészt pedig a formája olyan, mint az ősi kínai pénznek, az aranyból vagy ezüstből készült hajó formájú juanbao-nak.
Szokás újévkor az ongbao (vagy angpau) ajándékozása, ami egy piros boríték, amibe papírpénzt tesznek. Ezt adják gyerekeknek, és olyanoknak aki még nem házasok. Az ajándékpénz összege pedig páros szám kell, hogy legyen, mert az hoz szerencsét.
Hozzon mindenkinek szerencsét a bivaly éve!